Ahogy a hirdetésekben is hallhattátok, húsvétra készülve egy héten át tartó folyamatos imádságot hirdetünk (virágvasárnaptól húsvét vasárnapig, 03. 24-től 03. 31-ig). A lánc-imádságba egy-egy órányi imára való jelentkezéssel, annak vállalásával tudtok bekapcsolódni.

Az alábbi linken lehet jelentkezni az imának szentelt óra megjelölésével, nevetek feltüntetésével:
https://docs.google.com/spreadsheets/d/1bu2f6jZoIEakPoBLRGpSwqEuWp-BPO1tjxnXxovcjZI/edit?usp=sharing
A táblázatotot a számítógép böngészőjéből lehet a legkönnyebben szerkeszteni. Aki telefonról szeretne beleírni, az a Google táblázatok nevű alkalmazás segítségével tudja ezt megtenni. Amennyiben a táblázatba való beírásnál nehézségekbe ütközik valaki, jelentkezhet Fülöp-Zakar Évinél: 06204898431, e-mail: emzakar@gmail.com

A nagyböjti imaközösségünk egyik fontos eleme a folytonosság, vagyis annak az ajándéka, hogy tudhatjuk, minden órában imádkozik valaki a közösségünkből. (Természetesen a vállalt órákon túl is bármikor be lehet kapcsolódni az imádságba.)

Talán vannak közöttünk olyanok, akik értesülve a lehetőségről szívesen kapcsolódnának a kezdeményezéshez, de aggódnak amiatt, hogy az egy órán át tartó „intenzív” imádság nehezen megvalósítható. Nekik biztatásul és valamennyi testvérünknek szeretnénk az alábbiakban támpontokat adni az imádság lehetséges formáihoz, amelyek bármelyikével el lehet tölteni az „intenzív” imádságon kívül rendelkezésre álló időt.

Ötletek az imádsághoz

  • „Intenzív” imádság: az imádság klasszikus formája, amikor Istenhez fordulunk dicsőítéssel, hálaadással, bűnvallással, kéréssel, közbenjáró könyörgéssel. Talán soknak tűnhet egy órán át folyamatosan “beszélni”, de nem lehetetlen, segítheti e szándékunkat, ha témákat neveket, ügyeket előre átgondolunk és az imádsághoz előkészítünk. Bátorítjuk a testvéreket, hogy az egy óra időtartamból valamennyit igyekezzünk így eltölteni Isten jelenlétében.
  • Imádság zsoltárolvasással: a zsoltárok Isten írott kijelentésének a lelket imádságra hívó alkotása., ráadásul ia zsoltárirodalom az imádságok sok műfaja és mélysége megtalálható,olvasásuk különösen alkalmas az imádságban való megmaradás segítésére.
  • Dicsőítő énekek éneklése, hallgatása, zeneművek hallgatása: Luther Márton mondása szerint aki énekel, kétszer imádkozik, s ebben akkor is van igazság, ha nem a lelkünk, hanem a hangunk énekel. Ugyanakkor fontos, hogy ezt az imaformát választva érdemes a hallgatandó énekeket, zeneműveket tudatosan előre kiválasztani, és nem az imádság órájában keresgélni.
  • Imádság sportolás, természetjárás, vagy bizonyos monoton hétköznapi tevékenységek közben: vannak, akik számára a séta, a természetben való lét és különféle egyéni sportok végzése különösen alkalmas ideje az imádságnak, őket bátorítjuk ennek az imaformának a választására is, Isten előtt nem csökkenti imádságunk erejét, ha azt nem egy szobában ülve végezzük. Megjegyezzük, hogy emellett bizonyos hétköznapi tevékenységek (akár a házi- vagy ház körüli munkák egy része is) monotonitásuknál fogva lehetővé teszik az imádságba való megérkezést és az abban való megmaradást, ezért nem kell félnünk akár ettől a formától sem, megőrizve és szem előtt tartva az adott óra imádságnak szentelt célját.
  • Igehirdetés hallgatása: amennyiben kifejezetten az Istennel való párbeszéd folytatása, mélyítése céljával tesszük, nyugodtan választhatunk igehirdetés hallgatást is imádságunk formájául, hiszen a hirdetett Ige által is Isten Lelke szólít meg minket, és várja imádságba foglalt válaszunkat.
  • A szemlélődés különös lehetőségei – Isteni vagy emberi alkotások: a szemlélődés, mint az imádság alapállása, attitűdje, az imádság valamennyi formáját áthathatja, mégis vannak különösen alkalmas formák, így például természeti jelenségekben való gyönyörködés, vagy a bibliai témájú képzőművészeti alkotásokról való elmélkedés, amelyekben az imádkozó ember egy alkotást szemlélve gondolkozik el a látottakon, és foglalja imádságba az így elé táruló helyzeteket.
  • Csend: a valódi elcsendesedés, az Istennek szentelt csend tartása, amikor igyekszünk megtisztítani a gondolatainkat, és csak Isten jelenlétére figyelni – ebben az imaformában különöse jándék, amikor a saját beszédünk helyett Isten hangját és szavát kezdjük meghallani.