Pesthidegkút községet az 1720-as években német katolikus telepesek alapították. Nevét feltehetőleg a közeli forrás adta, így kapta a Kaltenbrunnen (Hidegkút) nevet.

Református hívek a XIX. század végén és a XX. század elején költöztek ide Pesthidegkút kertvárosi részébe. Feltehetően azért, mert a község a Pomázi Járásba tartozott, az itt élő reformátusok Pomázhoz tartoztak. Ezt bizonyítja Paczolay Péter, pomázi lelkész 1884-ben írott jelentése, amiben megírja, hogy Hidegkúton a temető egy részét kijelölték a protestánsok számára. Az 1800-as évek vége felé nemesváry Szabó Antal értékpapírokat és pénzt adományozott az építendő egyház számára, de az értékpapírok és betétek a háborúval és az azt követő összeomlással megsemmisültek. Az 1900-as évek elején nagyon sokan beköltöztek a fővárosba, ezért míg 1906-ban 46 református család, 124 fővel, 1917-ben már csak 18 család, 55 fővel lakott itt.

* A fénykép az www.ilyenisvoltbudapest.hu honlapról származik

A 20-as évektől fokozatosan újra növekszik a református közösség létszáma. 1927-től Horváthné hitoktató nőnek köszönhetően a Széphalom-telepi Általános Iskolában már istentiszteleteket tartanak, amire 1929 januárjától hivatalosan is engedélyt kapnak.

1928-ban 49 egyháztag aláírásával kérvényt írtak Ravasz László püspök úrnak, melyben kérik, hogy az egyházat csatolják el a pomázi egyháztól és kapcsolják a Budapesti Szilágyi Dezső téri egyházhoz. Egyúttal kérik, hogy Mircse Árpád urat rendelje ki az egyházhoz, akadályoztatása esetén pedig Kurucz Gyula, ref. hitoktató urat küldje ki.

1930. szeptember 14-én volt az első egyházközségi közgyűlés Mircse Árpád vezetésével, amin 38-an vettek részt. Tekintettel arra, hogy a fiókegyházzá alakulást várhatóan rövid időn belül jóváhagyja az egyházmegyei közgyűlés, az esperes engedélyezte a presbiterválasztást. Az elnök javaslatára 8 presbitert és 4 pót-presbitert választottak. Október 15-én az egyházmegyei közgyűlés örömmel tudomásul vette a pesthidegkúti fiókegyház megalakulását, és pártolólag felterjesztette az egyházkerülethez.

A Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése 1930. november 22-én jóváhagyta a fiókegyházzá alakulást és a gyülekezetet ideiglenesen a pesti anyaegyházhoz csatolta.

A gyülekezet létszáma gyarapodik, és 1930-ban elhatározták egy harmónium vásárlását, amit 1931-ben sikerült is megvenni, illetve 1931-ben már felmerül a templomépítés gondolata is. Szeptember 2-án a presbitérium felkéri a lelkészt és a gondnokot, hogy a templom felépítéséhez szükséges telek iránti kérvényt szerkesszék meg, és juttassák el a Pesthidegkúti Elöljárósághoz. Az ügyben gróf Klebelsberg Kunó is fogadta a gyülekezet küldöttségét, és ígéretet tett a kedvező elintézés előmozdítására. 1932. július 26-án a község képviselő testülete rendkívüli közgyűlést tartott a templomtelek adományozása tárgyában, ahol nagy szótöbbséggel a következő határozat született:

A pesthidegkúti fiókegyház azon kérelméhez, mely szerint templomépítés céljára egy telek adományoztassék, elvben hozzájárulnak, s amennyiben erre alkalmas telek lesz, úgy érdemileg is hozzájárulnak az ajándékozáshoz……

1934 júniusában a presbitérium hozzájárul, hogy Nagykovácsi reformátusaival együttesen alkossanak fiók-egyházközséget. Közben folyik a megfelelő telek keresése és az építkezés előkészítése is.

1937. május 31-én a gyülekezet határozatot hoz a gyülekezeti ház építéséről, amihez 5000 pengős kölcsönt igényelnek az Országos Református Közalaptól, majd 1938. január 9-én a lelkész javasolja, hogy vegyék meg részletfizetésre Kellner Márton bíró telkét, és ismerteti a kifizetés módozatait. Hatan szavaztak a javaslat mellett, ketten ellene, így az elnök kimondja, hogy a Klebelsberg Kunó út 66. sz. telket az ismertetett feltételekkel megvásárolják.

Végül 1939-ben, óriási összefogással felépült Kárpáthy Zoltán tervei alapján a pesthidegkúti református templom, egyelőre torony nélkül, különálló haranglábbal. Az épület Hidegkúti útra néző homlokzatára három félköríves lezárású ablak került, az oromzat háromszög formájú lezárásával.

A templom ünnepélyes felszentelésére 1939. május 18-án került sor, ekkor Kolumbán Gábor volt a gyülekezet lelkipásztora.  A templomszentelést Ravasz László püspök tartotta.

*Temlomszentelési prédikáció (részlet):

Alapige: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Hiszen az Isten temploma szent; – és ti vagytok ez (a templom). I. Kor. 3. 16-17.„

 

A templomot minden keresztény felekezet szereti, az Isten Házának nevezi. Azt mondom, hogy ez jobb nevezet, mint a templom.
A templom szó a régi misztériumos pogányságból jön felénk. Az Isten Háza kifejezésen érzik a Bibliának és a keresztyénségnek a zamata. A templom az a hely, ahol Istennel találkozni lehet, a templom az a hely, ahol Isten lakozik. Palesztinában Isten egyetlen egy templomban a Szentek Szentjében lakozott, olyan dicsőségében, és olyan félelmetesen, hogy senki oda be nem léphetett, csak egy évben egyszer, a főpap, aki külön hosszú tisztuláson ment át, finom len ruhát öltött. Az engesztelésnek napján léphetett oda be.

Az Újszövetség sokszor mondja, hogy Isten nem lakik egy helyen. Hiába keresnéd őt, csak Jeruzsálemben, vagy csak Garizán hegyén. Nem itt, vagy ott található meg Isten. Istent nem fogadják be az egeknek egei sem, mennyivel kevésbé az a szűk, kicsiny hajlék, ahogy az imént énekeltük ‘melyet a halandó összeroskadozó sárból alkotta…’.

Az Újtestamentum azonban ennek a hangsúlyozása mellett is vallja, hogy kell egy ház Isten számára is. Nem azért, minthogyha egyedül ott lenne Ő, hanem azért, hogy ott mindig megtalálható legyen számomra. Az üdítő víz a természetben mindenütt előfordul: a falakban, a föld mélyében, a fák leveleiben, patakokban, tavakban, berkekben, mindenütt ott van. Mégis kell, hogy legyen egy forrás. Ahol megtalálható, ahova az utat mindenki tudja, ahol üdítő, friss vizet meríthet, és egész bizonyos lehet benne, hogyha egyszer oda ér, akkor szomjúság el van oltva.

Ilyen forrás, ilyen szent kút minden templom. A szemnek lehet egyik nagyon egyszerű, a másik lehet tündöklő. Lehet egy kutat építeni úgy, hogy márványkőből áll, és lehet úgy, hogy néhány vad páfrány minden ékessége és érdekessége. Nem ezen fordul meg értéke a külső alkatán, hanem azon fordul meg, hogy milyen vizet ad.

Ez a pesthidegkúti templom is a világ legelső templomává válik, mihelyt a tiszta Ige zendül benne, az elegyíthetetlen Ige, és mihelyt Isten örökkévaló lelke támad belőle.

Lelkészeink

• Mircse Árpád 1927 – 1936
• Kőmíves Dávid 1936 – 1938
• Kolumbán Gábor 1938 – 1941
• Hegyaljai György 1942 – 1964
  • Agyagássy Károly
• Dobos Károly 1964 – 1978
  • Pándi János
  • Péter László
• Tájnel Gábor 1978 – 2005
  • Hős Géza
  • Molnár Miklós
  • Kovács Mihály
  • Bagi László
  • Pánczél Tivadar
• Kovács Gergely 2006 –
  • Scherman László
  • Székely Zsolt
  • Nagy Dávid
  • Czentnár Simon

1930-1942 között kirendelt teológusok és helyettes lelkészek

• Fehérváry Zoltán
• Rakó István
• Magyar Lajos
• Kara Pál
• Bölcskey Géza
• Dobó László
• Szántay Ede
• Parragh Sándor
• Kolumbán Gábor
• Kőmíves Dávid
• Tóth Ernő
• Gyányi Károly
• Boruss István
• Pánczél Zoltán