Kovács Gergely írása (az Ökumenikus Iskola hétkezdő áhitata szülőknek)

„Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
Jelenések 21,6

Hamarosan elhangzik a várva várt mondat igazgató úr szájából, mely a tanév végét jelzi. Persze ez most kicsit máshogy cseng a fülünkben, szívünkben.

A végletekig kimerült tanárok, szülők, gyerekek sóhaja nem annyira felszabadult, mint máskor, és egyénenként különböző indíttatásból fakad. Van, aki örül, hogy nem kell több házit befotóznia. Van, akiről lekerül a reggel 8 órai Kréta-szorongás terhe (ez vagyok én…). Mások a beköszöntő nyárban rejlő lehetőségek elé néznek várakozással, közben talán lopva figyelik a statisztikákat, drukkolva, hogy ne kússzanak fel újra a számok. Akad, aki alig várja, hogy újra lehessen találkozni valóságosan is egymással, nagyszülőkkel, kollégákkal, szülőtársakkal, osztálytársakkal, portás bácsival, kicsit beszélgetni az iskola kapuja előtt, mások várakozásába némi tétovaság, és furcsa bizonytalanság vegyül. Mindannyiunknak megvan a maga karantén-sztorija. Mindegyik igaz, érvényes, személyes, és beépült a lelkünkbe.

A menny és föld Ura, Jézus Krisztus azt üzeni most, hogy „Megtörtént!” Ha akarjuk, érthetjük ezt most úgy is, hogy túl vagyunk valamin, történt, ami történt, megéltük, megküzdöttünk a körülményekkel, igyekeztünk tanulni belőle, nagyjából túl vagyunk rajta…bár ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak. Vége van. Vége van?

Eredeti értelmében viszont megkérdőjelezhetetlenül igaz Jézus kijelentése, bátorítása, vigasztalása: „Megtörtént!”, másképpen „Elvégeztetett!” Vagyis a mi Megváltónk mindent megtett értünk: megbocsátotta vétkeinket, új szívet adott, boldog élettel ajándékozott meg, és megnyitotta számunkra a menny kapuját. Jó most így szemlélni Jézust, aki az élet teljességét adja nekünk ajándékba! Jó így látni Őt most, a magunk furcsa Covid- perspektívájából.

A gyülekezetünk utcai kapuján az Alfa és az Ómega betűi fogadják az érkezőt. Ez mindig eszünkbe juttatja a mindenség Urát, és azt, hogy végességünk, töredékességünk ellenére, és azzal együtt, van lehetőségünk kapcsolódni hozzá, sőt élő kapcsolatban élni vele. Nem tudjuk, mit hoznak a következő hetek, hónapok, hogyan indul szeptemberben a tanítás, lesz-e újra Kréta-szorongás. Mindezekben éppen az a Krisztus ad megnyugvást, bizonyosságot, kapaszkodót, aki a kezdet és a vég, aki átfogja egész életünket végtelen szeretetével, gondoskodásával.

Elsősként megtanultuk a betűket A-tól Zs-ig. Jézus most arra hív, hogy tanuljuk újra az életet Jézussal, Alfától Ómegáig!