
Kovács Gergely gondolatai.
Egyik gyermekem szövegértés felmérője után (melyhez becsszóra csak asszisztáltam, ő írta meg), és egy másik gyermekem töri dogájának (szintén saját munka, mármint az övé) átnézése előtt ültem le, hogy valami bátorítót írjak nektek.
Az első gondolatom önző módon az volt, hogy nekem is jól jönne egy kis bátorítás. Pár perc imacsönd után, a Szentlélek gondolataimba sodorta a Prédikátor könyvét, mely elég távolinak és néha ijesztőnek tűnik, pedig rendkívüli gazdagságú, bátorító üzeneteket hordoz.
Ezt olvastam:
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt…Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.”
(Prédikátor 3,1 és 6)
Nagyon hálás voltam ezekért a gondolatokért! Nyilván sokunkban ott feszül a kérdés: mikor lesz vége a karanténnak, mikor lehet újra normálisan élni? Mikor lehet újra dolgozni, utazni, találkozni, kezet fogni egymással, megölelni egymást, szorongás nélkül bandázni a reptéren? Mikor lehet nyaralást tervezni, hosszabb távú terveket szövögetni, ill. ezeket megvalósítani?
Ha Istenre bízzuk az életünket, és hisszük, amit Jézus mond, hogy a mennyei Atya akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről, akkor az elméleti oktatás után most elfogadhatjuk az Úrtól a gyakorlatit is. Mert most – úgy látszik – ennek van itt az ideje. Isten elrendelte, kiszabta ránk, nekünk ezt az időt, és most dönthetünk: zúgolódunk, megpróbálunk úgy csinálni, mintha minden a régi volna, még jobban pörgünk, hogy megfeleljünk elvárásoknak (engem is megkísértett ez a gondolat az első napokban), vagy elfogadjuk, hogy most másnak van itt az ideje.
„Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.”
Jézus Krisztus, a mindenség Ura most lehetőséget ad nekünk arra, hogy őszintén, imádsággal, alázattal, csendben (tudom, tapasztalom, hogy ez nem olyan egyszerű, amikor pl. sok gyerek nyüzsög körülöttünk!) ránézzünk az életünkre. Ránézhetünk, és a Lélek segítségével megláthatjuk, hogy mit kell eldobnunk, mit kell – az apostol szavaival – „kárnak és szemétnek ítélni”, miért nem kár, mi az, ami amúgy is felszínes, felesleges, hiábavaló, fárasztó, romboló volt az életünkben. A Lélek ugyanakkor azt is megmutatja nekünk, hogy mi az, ami viszont érdemes arra, hogy megőrizzük, hogy vigyázzunk rá, hogy igazán értéknek, kincsnek lássuk, és ennek megfelelően bánjunk vele! Így hozhatja elénk az Úr családtagjainkat, házastársunkat, gyermekeinket, szüleinket, az együtt töltött idő áldásait, az együtt elfogyasztott ebéd hétköznapi ünnepélyességét, gyülekezetünk tagjait, lelki testvéreinket, az Úrért végzett szolgálat örömét, a Jézussal való személyes kapcsolat ápolásának fontosságát, és a nap végén azt a pár csöndes, imádságos percet, mielőtt álomra hatjuk fejünket.
Kívánom nektek, hogy ennek – az egyébként valóban nehéz – időszaknak ne csak a nyűgét érzékeljétek, hanem azt is, hogy ez egy Istentől rendelt idő, mely mindannyiunk javára lehet, és amely segít tisztázni, mit kell eldobnunk, és mit kell megőriznünk!
Szeretettel: Kovács Gergely
